A szabadtéri múzeumok közösségfejlesztő ereje

A szabadtéri múzeumok közösségfejlesztő erejéről, társadalmi szerepéről volt szó a szabadtéri múzeumok szakmai műhelynapján a Skanzenben.
Szerző: Skanzen 2017. december 04.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2017. november 30. és december 1. között tartotta a hazai szabadtéri néprajzi múzeumoknak szóló szakmai workshopját a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

 

szabadterimuzeum_kozossegfejlesztes_muhely1.jpg

 

Dr. Sári Zsolt, általános főigazgatóhelyettes köszöntőjében a témaválasztás kapcsán felhívta a figyelmet a szabadtéri múzeumok és a helyi közösségek kapcsolatára, kiemelve, hogy a múzeumtípus jellegéből fakadóan is ezer szállal kötődik a közösségekhez, főleg a helyi közösségekhez, illetve azon települések közösségeihez, ahonnan az épületek származnak. Az 50 éves Skanzen példáján elmondta, hogy számunkra nem csak e kapcsolatok éltetése fontos, hanem az is, hogy a múzeum vissza is adjon tudásából a közösségeknek, példaként említve a „Robog a Skanzen!” kezdeményezést, melynek keretében egy Robur busszal visszamegyünk az épületeinket adó településekre - elvisszük azt a tudást, melyet a közösségről, településről őrzünk egy kiállítás formájában, illetve valamennyi nálunk őrzött műtárgy, dokumentum digitális másolatát átadjuk nekik, miközben megismerjük jelenüket, gyűjtünk és talán hozzájárulunk helyi identitásuk erősítéséhez, hagyományaik tovább-éltetéséhez.

 

Dr. Cseri Miklós főigazgató előadásában a népi műemlékvédelem fontosságára hívta fel a figyelmet. A védett, védendő épületek fenntartható megőrzésére, melyben kiemelt szerepe kell, hogy legyen a szabadtéri néprajzi múzeumok közösségének, hálózatának. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakmai felügyeletével, koordinációjával a regionális szabadtéri múzeumok szakfelügyeleti feladatokat láthatnak el a tájházak körében országos szinten, sőt a magánkézben lévő népi építészeti értékek védelmét, szakszerű megőrzését is segíthetik, új alapokra helyezve a helyi közöségekkel való kapcsolatot. Mindez különösen fontos napjainkban, amikor a falvak elnéptelenednek, amikor a hagyományos ismeretek kiveszőben vannak. Mind a népi építészeti értékeket, ökologikus gondolkozást, praktikus szemléletet, szokásokat nézve meghatározó tudást adhatunk vissza, melynek számtalan társadalmi, gazdasági haszna lehet azon túl is, hogy aktívabb kapcsolatot ápolnak a skanzenekkel.

 

Varjú András, a Göcseji Falumúzeum vezetője a közösségi felelősségvállalásról beszélt és olyan helyi közösségekre alapozott múzeumi programokat mutatott be, melyek az identitáserősítéshez, illetve a társadalmi problémákra való reflektáláshoz kapcsolódtak. Megemlítette többek között a Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kapcsolódó múzeumi programokat, melyeknek egyik kiemelt és sikeres eleme a gyümölcsész tanfolyamok, ahol a helyi tradicionális művelési módszerekkel ismertetik meg az érdeklődőket. Beszélt az idei év új kezdeményezéséről is, miszerint már termelői vásárt is tartottak a múzeumban, amit rendszeresíteni is szeretnének. Valamint a Büntetésvégrehajtási Intézettel való közös programról, melynek keretében börtönlakók két hétig szépítették a falumúzeum területét. Végül szintén új programként a CSÁO-tábort emelte ki, a Családok Átmeneti Otthonából érkező gyerekek számára rendezett tábort.

 

szabadterimuzeumok_kozossegfejlesztes_muhely2.jpg

 

Kardos Tamás, az Ópusztaszeri Történeti Park múzeumpedagógiai vezetője bemutatta gyermekeknek szóló programjaikat, újonnan létesült kertjeiket, többek között a fűszerkertet, mely lehetőséget ad újabb közösségek megszólítására, például az agrárképzésben, gyógyszerészeti, illetve orvosi szakokon hallgatók bevonására. Beszélt arról, hogy a „KerekEmese” című éves vetélkedőjük évről évre több gyermeket mozgat meg, akik már magukat szervezik és tájékoztatják egymást az esemény kapcsán a közösségi média különböző felületein, például a Facebookon, így a múzeum maga is élő közösségeket alkot.

 

Baloghné Szűcs Zsuzsanna, a Sóstói Falumúzeum múzeumpedagógiai vezetője a múzeum közösségekkel kiépített kapcsolatai között a szakmai kapcsolatktól a nagyközönséggel való kapcsolatig számtalan együttműködést említett - a megyei szakembereket összefogó módszertani műhely létrehozását, az óvodapedagógusokkal, nyugdíjas klubokkal való együttműködést. A szakképző iskolák kapcsán elmondta, hogy a veteményesek gondozásától, az épületeik tapasztásáig számtalan segítségek kap maga az intézmény is, miközben releváns ismereteket adnak át a diákoknak. De szerves része a múzeum ünnepeink és hétköznapjainak a népművészeti egyesület és a gyülekezet, vagy épp az online közösségek. Elmondta, hogy építészettörténeti kutatás kapcsán visszatérnek a közösségekhez, sőt arra is volt példa, hogy az egyik múzeumi épületben született bácsi náluk tartotta születésnapját családjával.

 

Farkas Gergő, a Szennai Skanzen múzeumpedagógusa kiemelte, hogy intézményük különleges előnye, hogy egy élő falu közepén helyezkedik el, aktív közösség veszi körül, mely a múzeum életében, működtetésében is meghatározó szerepet vállal. Így a helyi hagyományok, tudás megjelenítése a lehető legtermészetesebben történik, hiszen maguk az alapítók helybéliek és a mai napig helyiek mutatják be élő, egyben hagyományos tudásukat. A múzeum az ökologikus gondolkodás jegyében szerveződik, e szerint alakítja ki szakmai kapcsolatait a helyi turisztikai desztinációs szereplőkkel, vagy épp az erdészeti látogatóközpontokkal. A település életében meghatározó a református közösség, akikkel szintén aktív a kapcsolat, a múzeumban tartják többek között a családpasztorációs programot, illetve a település működő temploma a skanzen része. A helyi tudás átörökítésével is foglalkoznak, például gyümölcsész képzések működnek, sőt kalálában együtt is dolgoznak. A népművészekkel, iskolákkal, óvodákkal, regionális középiskolákkal való szervesülés egyik példája, hogy a helyi művészeti oktatás helyszíne a múzeum, itt tartják a népzene- és néptáncórákat, a szakiskolások pedig nemcsak egy-egy óra erejéig kapcsolódnak az intézményhez, hanem gyakorlatot is végeznek itt, sőt az építőipari szakokon tanuló diákok bekapcsolódnak a múzeumi karbantartási munkákba. Új hagyomány kezdeteként pedig színészhallgatók vizsgaelőadásainak külső helyszíne is lett a múzeum.

 

Faár Tamara, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közönségszolgálati osztályának vezetője a Skanzen életéből három csoportot emelt ki: a helyi közösségek szerepét, ahonnan a házaink származnak, azokat a közösségeket, melyek közösségként vesznek részt a múzeumi munkában, végül a közösségfejlesztés fontosságát. A muzeológusok, építészek már a gyűjtés, bontás pillanatától együttműködnek a közösségekkel, a kiállításainkban az ő egyéni sorsaikat mutatjuk be, és a kiállításmegnyitókon, vagy később múzeumlátogatóként maguk is nagyon büszkék megjelenítésükre és kanonizálásuk hozzájárul a közösségi kohézió erősítéséhez. Múzeumunk meghatározó, élő közösségei is hozzájuk kapcsolódnak, hiszen a milotai kenyérsütő asszonyok 1974 óta sütnek kenyeret, illetve ma már lapcsánkát múzeumi rendezvényeken. A harkaiak szintén visszatérő szereplői a Márton-napi vigaszságoknak. A visszahatás meghatározó eleme az 50 éves Skanzen életében az említett „Robog a Skanzen!” projekt, melynek jelentőségét mutatja, hogy a szakmai érdeklődés újraéledő hagyományt képes teremteni, hiszen évtizedekkel korábban a múzeum néprajosai a Dunántúlon kutatva figyeltek fel Szent Flórián napjához kapcsolódó szokásokra, kérdezősködtek a 20. század első felében meghatározó ünnepről, mely hatásukra visszakerült az élő ünnepek sorába. Példaként említette a ’90-es évek óta nálunk fellépő „Lajtásokat”, akik maguk teszik élővé a múzeumot. Az ásványrárói portán nem csak bemutatják a húsvéti népszokásokat, hanem valósággal birtokukba is beszik a házat, a tárgyakat, sőt tőlük hangos az egész utca. A ’80-as évek óta összefonódik a múzeum például a Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületének néphagyományéletető tevékenységével. A Holdudvar szintén együtt lélegzik a múzeummal, idén májusban indult élő történelem projektünk több karakterét, például a tállyai özvegyasszonyt a Holdudvar egyik meghatározó tagja kelti életre. Ugyanígy ki lehet emelni az önkénteseket, vagy a közösségi kertjeink gondozóit, a visszajáró közösségeket, a tájházak szövetségétől, a táncházzenészeken át a népművészekig. Ráadásul múzeumunk dolgozói számtalan szakmai közösség tagjai, létrehozói (MOKK, SZKÖI, CSK, MMP, MTKI), és magunk is munkahelyi közösséget alkotunk, nemcsak munkánkkal, hanem közös élményeinkkel, a Karácsonykor feléledő Főnix Kórussal, a farsangi ünnepséggel, kirándulásokkal, tanulmányutakkal és számtalan csapatépítő élmény mellett közös elhivatottságunk kovácsol össze minket.

Dr. Sári Zsolt a szakmai beszélgetés zárásaként összefoglalta az előadások tanulságát, és egy évszázadokon átívelő tendenciára hívta fel a figyelmet. A 19. század végén az első szabadtéri néprajzi múzeumok a legdemokratikusabb intézményekként jöttek létre, nyitva a társadalom széles rétegei felé. Ma, a 21. században pedig ismét a skanzenek azok, akik nyitnak a hátrányos helyzetű lakosság felé. A 21. századi múzeumok erősségét pedig nem elsősorban a látogatószám mérete adja meg, hanem az erős és kiterjedt társadalmi háló, melynek kiépítéséhez arra a nyitásra van szükség, melyet mi, a szabadtéri néprajzi múzeumok nap, mint nap képviselünk.

 

>> Képgaléria

Skanzen szakmai műhely szakmai workshop szakmai élet NKA társadalmi felelősségvállalás


Kapcsolódó cikkek
A Skanzen

Robog a Skanzen!

A ROBOG A SKANZEN utazóprojekttel olyan településekre látogatunk vissza, ahonnan annak idején tárgyi és építészeti emlékeket gyűjtöttünk múzeumunkba.
Látogatás

Jászárokszállási Fogadó

A Jászárokszállási Fogadó magyaros ízekkel várja nap mint nap a Skanzen látogatóit. A fedett kocsibeálló 250 fős lakodalom megtartására is lehetőséget kínál.
Tanulás

Év-kör-kép

Az évszakok váltakozása, a gazdasági év munkaalkalmai és a jeles napok szokásai meghatározták a paraszti életmódot. Az évkörnek megfelelően „mindent a maga idejében” végzünk.

Intézményeink