Ez az oldal Teljesítmény sütiket használ a jobb böngészési élmény biztosítása érdekében. A webhely használatának folytatásával elfogadja ezeket a sütiket.

Hajléktalanság - reintegráció

A múzeum egy olyan hely, ami minden ember számára nyitott - sokféle emberről és egyúttal sokféle embernek szól. Kiállításainkkal és programjainkkal hozzájárulunk a világ megértéséhez, az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság fenntartásához. Ez a szemlélet hívta életre a Skanzen hajléktalan embereknek szóló múzeumi programját is.

2017 óta folyamatosan fogadunk hajléktalan emberekből álló látogatói csoportokat, akik számára olyan ingyenesen hozzáférhető kulturális és szociális programot kínálunk, ami segíti az életminőségük javítását, önbecsülésük erősítését és a társadalmi befogadást.

Miként segíti a Skanzen a hajléktalan embereket?

1. Többrétegű, komplex múzeumi alkalmakon fogadjuk a hajléktalan és lakhatási nehézséggel küzdő látogatóinkat.
Ezek az alkalmak alapvetően három egységből épülnek fel:

  • tájegységi séta,
  • interaktív workshop,
  • közös étkezés és kötetlen beszélgetés a résztvevőkkel.

Erről bővebben a SkanzenBlogon olvashatnak

2. Az IKSZ+ táborunkban a középiskolások átfogó szemléletet követve, interaktív formában nyerhetek mélyebb betekintést a hajléktalanság témájába. A tábor célja, hogy csökkentsük a hajléktalan emberekkel szembeni előítéleteket, valamint a fiatalokat ösztönözzük a társadalmi felelősségvállalásban való együttműködésre.

Az IKSZ+ táborról bővebben >>itt<< olvashatnak

3. Demencia programunkkal szeretnénk minden emlékezetzavarral élő embernek segíteni, így természetesen elérhető hajléktalan embertársaink számára is.
A Demencia Program részletes leírása >>itt<< található

kép leírása

Visszajelzés az egyik csoporttól:

„Köszönjük, nagyon jó volt! A tapasztalat az, hogy még bőven tudtunk volna időt tölteni a Múzeumban, akár szervezetten felfedezni más tájegységeket, akár még kézműveskedni, szerintem mindenre lett volna még nyitottság az emberekben. Mindenki nagyon élvezte a látogatást, tök jó volt, hogy mindenki a képességeihez, fizikai állapotához képest annyit tudott kivenni belőle, amennyire épp aznap futotta - de így is az volt a megélésem, hogy hiába a különbségek, mindenki kimaxolhatta a látogatást, akár pihent, akár bejárt a területen amit csak tudott! […] a nosztalgiától kezdve csomó kellemes emlék és élmény került elő, mindenkinek élmény volt találkozni a távoli - és néhányuknak nem is olyan távoli múlttal.”