Új elemek a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékén

2026. október 16-án a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban hirdették ki a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére felvett négy új örökségelemet. A 60 elemet tartalmazó nemzeti jegyzék így 64-re bővült.

A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékének új elemei a békési kosárfonás élő hagyománya, a nemezkészítés mestersége, a budapesti szeparált kötényes gyógyfürdőzés élő hagyománya, valamint a nógrádi palócok élő népviselete és öltözködési hagyománya Hollókőn, Nagylócon, Nógrádsipeken, Rimócon és Varsányban.

Az eseményen köszöntőbeszédet mondott dr. Sári Zsolt, örökségvédelemért és közgyűjteményekért felelős államtitkár, aki a közösségek hagyományőrző és -továbbadó szerepének fontosságát hangsúlyozta. Mint elmondta, az örökség nem csupán a tárgyakban, hanem a hozzájuk kapcsolódó tudásban, tapasztalatban és a generációkon át öröklődő hagyományokban él tovább.

Kiemelte: „Az örökségek attól válnak időtlenné, ha van, aki megéli őket.”

A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter által jegyzett kihirdető okleveleket dr. Sári Zsolt államtitkár, Bogyay Katalin, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, valamint dr. Csonka-Takács Eszter, a Skanzen Szellemi Kulturális Örökség Központjának vezetője adta át.

Az ünnepélyes kihirdetést követően a jelenlévők a helyszínen megtekinthető kiállításokon és színpadi produkciókon keresztül ismerkedhettek meg a négy új örökségelemmel.

Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezményt, amelyhez Magyarország 2006-ban, immár 20 éve csatlakozott.

Az egyezmény célja a szellemi kulturális örökség megőrzése, az érintett közösségek élő örökségének tiszteletben tartása, valamint az örökség jelentőségének tudatosítása és láthatóvá tétele helyi, nemzeti és nemzetközi szinten.

A szellemi kulturális örökséget éltető közösségek a múltból építkeznek, hagyományaikat azonban a jelenben is továbbéltetik. Szerepük ezért megkerülhetetlen a kulturális fenntarthatóság szempontjából.

A nemzeti jegyzékre az örökséget éltető közösségek nyújtanak be felterjesztést, így a nemzeti nyilvántartás aktív és tudatos közösségi tevékenységen alapul, és kifejezi a helyi identitás és a kulturális sokszínűség jelentőségét.

Az egyezményből eredő állami feladatok szakmai koordinálását a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Központja végzi.

A nemzeti jegyzékre felkerült új örökségelemek a kulturális hagyományok különböző területeit képviselik, ezzel is hűen tükrözve a magyar szellemi kulturális örökség sokszínűségét.

A békési kosárfonás a magyar népi kézművesség kiemelkedő hagyománya, amely a Körösök vidékének gazdag fűzvessző-állományára épülve alakult ki. Fejlődésében meghatározó szerepet játszott az 1895-ben alapított Állami Kosárfonó Iskola.

A hagyományos használati tárgyak mellett olyan jellegzetes helyi termékek is születtek, mint a békési szék és a csipkés kenyeres kosár. A mesterséget ma is aktív kézművesközösségek éltetik tovább.

A nemezkészítés több ezer éves gyökerekkel rendelkező ősi kelmekészítő mesterség, amelynek során az állati szőrökből víz és emberi erő segítségével tartós, mégis puha anyag készül.

A magyarság életében egykor fontos szerepet töltött be, többek között sátrak, takarók, ruházati és használati tárgyak készítésére alkalmazták.

A hagyományos formák mellett ma már a modern élethez igazodó alkotások is születnek. A mesterséget aktív alkotóközösségek őrzik és adják tovább képzéseken, műhelyfoglalkozásokon és a mestertől tanítványig történő tudásátadás révén, erősítve a közösségi identitást.

A budapesti szeparált kötényes gyógyfürdőzés több évszázados, Európában egyedülálló fürdőkultúra, amely napjainkban a Rudas fürdőben él tovább.

A váltott női és férfinapokon zajló fürdőzés során a vendégek különböző hőmérsékletű gyógymedencéket és hőlégkamrákat használnak, kötényben vagy meztelenül. A forró és hideg elemek tudatos váltogatására épülő rituálé a testi-lelki regenerációt szolgálja.

A hagyomány egyben sajátos közösségi élményt is teremt, ahol a társadalmi különbségek háttérbe szorulnak, a fürdőzés írott és íratlan szabályait pedig a törzsvendégek adják tovább.

Az öt nógrádi település népviselete közel kétszáz éves, ma is élő öltözködési hagyományt őriz.

A jellegzetes palóc viseletek amellett, hogy a helyi ünnepek, egyházi események és közösségi rendezvények meghatározó elemei voltak, az asszonyok mindennapi öltözetében is megjelentek.

A hagyomány fennmaradásáról aktív viseletkészítők, hímzők, varrók és öltöztetők gondoskodnak, akik a régi ruhadarabok megújítása mellett új öltözeteket is készítenek.

A generációkon át öröklődő öltözködési szabályok és a közösségi viseletalkalmak napjainkban is erősítik a helyi identitást.

Az örökségek teljes listája a Szellemi Kulturális Örökség Központ honlapján → tekinthető meg.