A test határai
Az emberi testről alkotott kép, a testről való ismeret, a test tudatos reprezentációja koronként és társadalmi csoportonként is változott, a külső megjelenést befolyásolta a közösség szabályrendszere, a munkához való viszonya, az adott társadalom szépség idelája, mit tartott elfogadhatónak, követendőnek.
A hagyományos paraszti gondolkodás abban is különbözött a moderntől, hogy a testi folyamataikról nagyon kevés tudásuk volt egyrészt a hiányos biológiai ismeretek, másrészt az ezeket övező tabuk miatt. A testükkel kapcsolatos legfontosabb kritérium a munkabírás, fájdalomtűrés volt. A férfiak esetében később még megjelent a katonaviseltség, illetve a lányoknál a termékenység, a szülés képessége, mint norma.
A test határait fel lehet fogni úgy is, mint az életszakaszok határait, amely kifejezésre jut testünk változásaiban. Ennek két végpontja, határa a születés és a halál, közte fontos határpontok a felnőtté válás, az első szexuális élmény, a nők esetében az első gyermek születése, később a változó kor és az öregedés.
A test határai különböző kiállítási helyszíneken mutatja be, hogyan viszonyult a parasztság a saját testéhez:
- Milyen tudása, elképzelése volt annak működéséről, hogyan, milyen mágikus, rituális cselekedetekkel próbálta befolyásolni annak határait?
- Milyen volt a parasztság testképe, testideálja, és hogyan próbálta elérni, kialakítani azt?
- Mit jelentett a felnőtté válás a fiúk és a lányok esetében?
Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ a Skanzen négy helyszínén, négy tematikába rendezve:
Faddi hátsó szoba: terhesség, szülés, az első fürdővíz szimbolikus jelentése, gyermekágy, az első gyerek a családban
Őcsényi kamra: szépségideál, a viselet testet formáló hatása; a viselet, mint jel, a női és férfi sárközi ünnepi viselet
Rédicsi porta: halál, mint az élet utolsó állomása – halott elkülönítése, a halottas ház
Perkupai istálló: a testi érettség, felnőtté válás, szexuális felvilágosítás, udvarlás, nászéjszaka