További alapinformációk

A Skanzen Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma. Bemutatja, hogyan éltek régen a vidéki Magyarországon, miből épültek az egykori házak, hogyan rendezték be őket elődeink, milyen tárgyakat használtak, és milyen volt az életmódja a különböző rendű, vallású, nemzetiségű embereknek.
A Skanzent, eredeti nevén Szabadtéri Néprajzi Múzeumot 1967-ben alapították.

„

A Skanzen kb. 75 hektárnyi területet foglal el, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Ez közel háromnegyede a Margitszigetnek, és nagyobb, mint a Fiumei úti sírkert (Kerepesi úti temető). ~7 km-nyi sétaúton járható be, állandó kiállítása 350 épületből áll. A teljes múzeumot csak többszöri látogatással lehet bejárni. A múzeum folyamatosan bővül.

A múzeumba lépve láthatjuk, hogy az épületek nem elszórtan, hanem csoportokba rendeződve szemléltetik a különböző vidékek falvainak jellegzetes utcaképét. Lakóházak, melléképületek alkotnak egy portát, a porták pedig tájegységekbe szerveződnek.

A múzeumban minden tájegység egy magyarországi vagy magyar nyelvterületen lévő régiót mutat be. Mielőtt felépül, sok éves, évtizedes kutatómunkát végeznek a múzeum néprajzkutatói, történészei, építészei és a botanikusok. Ma kilenc ilyen tájegységet láthatunk a múzeumban. A múzeum egésze az alapításkor felvázolt tervek alapján évtizedről évtizedre tovább épül, bővül, az eredeti ötleteket pedig időről időre továbbfejlesztik. Időközben különböző korokat bemutató tájegységek elképzelései is megfogalmazódtak.

A Skanzen épületei Magyarországról, illetve a magyar nyelvterület legkülönbözőbb településeiről, zömében falvakból származnak. Az eredeti helyükről vagy úgynevezett áttelepítéssel kerülnek a múzeumba, vagy meghagyják őket eredeti helyükön, és másolatban építik fel őket.

Általában több éves kutatást, néprajzi terepmunkát, építészeti és etnobotanikai felméréseket, családtörténeti kutatásokat követően kerülnek a kiválasztott épületek a múzeumba, egy-egy tájegység utcaképébe szorosan illeszkedve. A néprajzkutatók kiválasztják azokat az épületeket és berendezési tárgyakat, amik visszaadják egy-egy régió jellegzetes építészeti kultúráját és életmódját, a restaurátorok előkészítik a tárgyakat a kiállításra, az építészek pedig a házak felépítéséért felelősek. A muzeológusok arra is ügyelnek, hogy a lakóépületek által különböző társadalmi réteghez tartozók (iparos, napszámos, földbirtokos, nemes, stb.), vallásúak (katolikus, evangélikus, zsidó stb.) és nemzetiségűek (sváb, horvát ruszín stb.) is megjelenjenek. Az épületek elrendezése pedig azt tükrözik, hogyan helyezkedtek el általában az adott térségben az egyes falvak házai, csűrjei, templomai, malmai.

Ha áttelepítéssel kerül egy ház a múzeumba, akkor eredeti helyén lebontják azt legkisebb elemeire, elszállítják, majd az eredetihez hű, pontos tervrajzok alapján felépítik a múzeumban az erre kijelölt helyén. Akkor is figyelnek az épületek szerkezeti, alapanyagbeli, berendezésére vonatkozó hitelességére, ha azokat csak másolatban mutatják be. A állandó kiállításban található Erdőhorváti módszertani házban megtekinthető, hogyan zajlik ez a munkafolyamat, és milyen úton kerül egy-egy tárgy a kiállításba.

Nem. A múzeumban bemutatott épületek a kiállítás részei. Az épületek és berendezési tárgyaik egyedi, megismételhetetlen értéket képviselnek, ezért nem lakhatóak. A múzeum aktív helyszínein folyó tevékenységek, élő történelmi előadások, bemutatók, a múzeumi rendezvények és foglalkozások célja éppen az, hogy ezeket az életkörülményeket és az egykori mindennapokra jellemző tevékenységeket minél hitelesebben átélhetővé tegyük. A Skanzen területén a múzeum alkalmazottaival, hagyományőrökkel, kiállításőrökkel találkozhatunk, akik egy-egy porta házigazdái. Ők sokat tudnak az épületek történetéről, az egykor bennük élt lakókról. Bátran kérdezzék őket!

A házak tulajdonosai, eredeti lakói többnyire már nem élnek. Az évtizedekkel ezelőtt zajlott kutatások során a néprajzosok még sok esetben a tulajdonosoktól vagy azok leszármazottaitól vásárolták meg a házakat, azaz olyanoktól, akiknek még konkrét emlékeik voltak az épülettel kapcsolatban. Ma már csak fényképek őrzik őket vagy személyes tárgyaik mesélnek róluk - az adott ház egykori berendezésének darabjai. Személyes interjúkból, családi visszaemlékezésekből tudunk arról, mivel foglalkoztak, hogyan éltek. A vidéki családok életét sem hagyta érintetlenül a történelem szele. Számos esetben nem csak érdekes családtörténeteket találunk egy-egy házban, de kapcsolódó kiállítást is egy-egy nagyobb témáról (pl. kitelepítések, a parasztság felbomlása, málenkij-robot).

Egy-egy vidéki ház udvarát alig képzelhetnénk el háztáji állatok nélkül - ezt jelzik a lakóházakhoz tartozó melléképületek, berendezések: istállók, ólak, etetők is. Bár a portákon csak az őket jelző épületek láthatók, a múzeumban kialakítottunk egy élő helyszínt, ahol tanyasi állatokkal is találkozhatnak a látogatók. Olyan, a magyar tanya világát meghatározó fajtákat láthatunk itt, amelyek a paraszti gazdálkodás szerves részei voltak. A szabadtéri múzeum képéhez szorosan hozzátartozik a rackajuh nyáj, amit két puli, Mákos és Guba, és egy pumi, Bogi, őriznek.

A Skanzen rendszerint tavasz elejétől, a március 15-ei nemzeti ünneptől kezdve november elejéig bezárólag van nyitva. Márton-nap táján, az őszi betakarítások és az újbor-kóstolások ünnepén szinte minden évben egy nagyszabású rendezvénnyel búcsúztatjuk a szezont, mielőtt a múzeum téli álomra szenderülne. A pontos nyitva tartásról, kérjük, mindig kizárólag hivatalos csatornáinkon keresztül, például közvetlenül a Skanzen honlapjáról tájékozódjon!

A Skanzen Szentendre észak-nyugati részén helyezkedik el, a 11-es út felől haladva Visegrád, illetve Pilisszentlászló irányába, a város szélén. Budapestről tömegközlekedéssel - autóbusszal és helyi buszjárattal vagy HÉV-vel és helyi buszjárattal - is elérhető. A pontos menetrendről minden esetben érdemes tájékozódni a BKK oldaláról! A HÉV-, illetve autóbusz-végállomástól helyi taxi szolgáltatás is igénybe vehető.

A Skanzenben gyalogosan, a Skanzen Vonattal vagy Skanzen Biciklivel lehet közlekedni. Gyerekeknek bérelhető ezen felül kisszekér is. (Mivel a Skanzen Vonat nem minden nap közlekedik, előzetesen mindenképpen informálódjon hivatalos csatornáinkról a menetrendet illetően!)

A Skanzen Vonat a Vasútállomás, azaz a bejárati épület peronjáról indul, és ide tér vissza.

A vonat kizárólag a múzeum területén belül közlekedik, ahol összesen 6 állomást érint, a különböző tájegységekben.

Jelenleg nincs. Tömegközlekedéssel HÉV-vel vagy autóbusszal, majd helyi (szentendrei) buszjárattal közelíthető meg. Törekszünk arra, hogy a közlekedési lehetőségek a jövőben javuljanak, így ha ezzel kapcsolatban konkrét javaslata van, vagy együttműködő partnerként kívánja megkeresni intézményünket, kérjük, lépjen velünk kapcsolatba a skanzentitkarsag@skanzen.hu email címen.

Igen, a múzeum számos pontja, beleértve a bejárati épületet és a Skanzen Vonatot, akadálymentesített. A múzeumi tájegységeket 5 km hosszú betonút köti össze, illetve halad át egyes tájegységeken, ez az útvonal keresszékkel is bejárható. A régi házakba azonban, azok egykori építkezési sajátosságaiból fakadóan többnyire nem akadálymentes a belépés.

Igen, de az ebtartási szabályokat, kérjük, ez esetben is betartani.

Igen, az adott napi nyitva tartás utolsó órájában ingyenes a belépés (belépés az utolsó fél órában már nem megengedett).

Érdemes látogatás előtt vagy a bejáratnál letölteni az ingyenes Skanzen App okostelefonos alkalmazást (elérhető a Google Play-ből és az App Store-ból). Az alkalmazás segítségével saját érdeklődésünknek megfelelően választhatunk ajánlott túrákból. Rengeteg információt találunk itt a kiállított épületekről, ezek alapján egyéni útvonalat is tervezhetünk (a becsült idő és az útvonal hossza alapján).

A portáinkat hagyományőrök, kiállításőrök felügyelik. Ha szeretne Ön is kiállításőr vagy hagyományőr lenni a Skanzenben, kérjük, jelentkezzen frontszemélyzeti koordinátorunknál az álláshirdetéseink közt található elérhetőségen.