Diaszpórakutatás
USA, Vintondile - A ház, ahol megállt az idő
Mintha csak a világválság idején lennénk, az 1920-as évek végén. A pénztárgépben a szalag befűzve, az apró a kasszában, az adóskártyák fakkokban sorakoznak, és csak telik-múlik az idő. Minden arra vár, hogy megtalálják, felfedezzék, értékeljék.
A kép az Amerikai Egyesült Államok Nyugat-pennsylvania-i Vintondale városába repít minket: egy magyar emigráns, Bagu Balázs „burdos házába”. De, hogy kerül a Skanzen muzeológus csapata az USA-ba, ki is az a furcsa nevű férfi, s hogy mit jelent a „burdos ház”? Sorra veszünk mindent.
A Skanzen tudományos látótere nem csupán a Kárpát-medencében élő magyarokra terjed ki, hanem a távoli, akár egy óceánnyi távolságra lévő szórványban élő emigráns magyarságra is. Így kerülünk mi az amerikai kontinensre – no de erről részletesen később.
Talán kevesen tudják, hogy a 19. és 20. század fordulóján tömegesen mentek Amerikába magyar bevándorlók. Az itthon nehéz fizikai munkában edzett férfiak a nagy reményekkel kecsegtető észak-keleti államokban telepedtek le, és lettek magyar parasztból amerikai bányásszá. A Nyugat-pennsylvaniai bányavidéken számos kis, világtól elzárt telep jött létre, jelentős magyar bányászlakossággal, melyet az amerikai magyarok „pléz”-nek (place-hely) neveztek, ilyen volt Vintondale is.
A ma már csendes, szinte kihalt pennsylvaniai Vintondale bányásztelepülésének fénykorában, a 20. század első felében lakosságának jelentős része Magyarországról érkezett. Nem volt ez másképp Bagu Balázs esetében sem, aki a mai Ukrajnához tartozó kárpátaljai Bátyu településről indult útnak. A Vintondale-ben letelepülő Bagu Balázs idővel létrehozta „burdos házát”, ami nem más, mint az amerikai magyarok szóhasználatban szállásként vagy panzióként fordítható angol "boarding house" kifejezés. Ilyen „burdos házakban” nőtlen legények, vagy a családjukat Magyarországon hagyó, egyedül munkát vállaló férfiak laktak. Voltaképpen személyenkénti félnapos ágybérletet jelentett, hiszen egy szobában annyian aludtak jóformán, ahány ágy befért, és mivel a bányászok váltott műszakban dolgoztak, ezért mindig aludt valaki az ágyakon. Az üzleti érzékkel megáldott Bagu Balázs házának alsó szintjén szatócs- és húsboltot alakított ki, így a szobabérlők helyben meg tudtak vásárolni mindent.
Ám a világválság következtében egyik napról a másikra be kellett zárni a boltot. A bányászváros lakosságának elveszett a munkája, nem volt kereseti lehetőség a településen, nem béreltek többet szobát a munkások, és nem vásároltak már az üzletben. Ahogy egyik nap kinyitott Bagu Balázs boltja, úgy a másik nap már mintha Csipkerózsika álmába zuhant volna. Az adóskártyákon feljegyezett hitelek nem csökkentek, a raktáron kötegekben felhalmozott ponyvaregények sem találtak gazdára. Ilyen csodával határos módon maradt meg az üzlethelyiség teljes eredeti berendezése szinte érintetlenül, melynek felgyűjtésére és megvásárlására érkeztek a Skanzen muzeológusai Vintondale-be. A kutatás során felmért és a Skanzen műtárgygyűjteményébe megvásárolt eredeti összetartozó tárgyegyüttes hazai vonatkozásban egyedülálló, hiszen Magyarországon eddig még nem került közgyűjteménybe hasonló nagyságú és értékű amerikai magyarsághoz tartozó tárgyegyüttes. Terveink szerint a gyűjtemény a közeljövőben felépülő magyar migránsok életmódját bemutató tájegységben kap helyet a felépülő „burdos házban”.
A kutatás az NKA Ithaka programjának keretében a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az MTA Bölcsészettudományi Központ és az MTA Néprajzi Kutatóintézet, valamint a New York-i Magyar Kulturális Központ együttműködésével valósult meg.
Argentína, Chaco
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum magyar diaszpórakutatásai egészen Argentínáig nyúlnak, ahonnan egy chaco-i ház áttelepítését tervezik a szentendrei múzeum munkatársai.
Az alábbi beszélgetésben többek között dr. Cseri Miklós, a Skanzen főizgazgatója beszél a házról és a Skanzenben folyó munka szakmai hátteréről: